Johann Wolfgang Goethe

A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár,

rád gondolok forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

Az utakat,

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng,

a ligetben ha némán csönd borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már!

-Szabó Lőrinc fordítása-