Johann Wolfgang Goethe
A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár,
rád gondolok forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
Az utakat,
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng,
a ligetben ha némán csönd borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már!
-Szabó Lőrinc fordítása-