József Attila

Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem , soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánat a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő- a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő- a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő- erős lesz a karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk majd a határkőre

És mindent letiprunk!- Az lesz a viadal!-

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,

Fut a gaz előlünk- hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! Soha Árpád honát!

-1922-